Jóga és bacon

Ma reggel sikerült körülbelül 17-ként megérkezni a Tesco körül álló sorba még nyitás előtt, ami nagyjából optimális ahhoz, hogy minél kevesebb időt sorakozzak és minél hamarabb haza érjek. A poszt-apokaliptikus körülmények ellenére maga a vásárlás egészen pozitív élmény, nincs tömeg, az emberek odafigyelnek egymásra, amennyire lehet betartva a 2 méteres társas keringő tánclépéseinek szabályait, bár néha komikusan komplex helyzetek tudnak kialakulni amikor ezt több irányból kell betartani. Ma volt liszt, a státusz simbólummá előlépő WC papírból pedig dömping volt, utóbbi nem volt a listámon így nem is vettem, a lista is viszonylag új élmény, általában a fejemben vannak a receptek, de most sokkal jobban tervezünk, mivel heti 2 alkalomra minimalizáltuk a vásárlást, másrészt mivel egy irányú forgalom van a folyosók között nem lehet össze-vissza menni, és több perces várakozással bűnhődhetek, ha valamelyik soron elfelejtek valamit, így lassan a fejemben van az egész áruház térképe.

Mire hazaértem a család már bőven a reggeli torna közepén volt, minden hétköznap a gyerekek és a feleségem tornáznak Joe-val aki már 9 éve tolja youtube-on a személyi edzéseket és egy zseniális húzással a karantén első napjától kezdődően a nemzet tornatanárává lépett elő, milliós nézettséggel a világ más országaiból is követik már. A gyerekek kedvence amikor Pikachut kell utánozni.

Én a torna idején már javában dolgozni szoktam, kivéve a bevásárlós napon. Most már több mint egy hónapja dolgozok itthonról, a karantén előtti utolsóelőtti munkanapon még ünnepeltünk egy céges sikert, de már úgy, hogy nagyjából aznap este arra számítottunk, hogy lehet másnap már nem mehetünk az irodába, így mindenkinél ott volt a laptop, az étterembe majd a kocsmába már teljes pangás volt, már-már magáneseménynek tűnt. Másnap volt az utolsó nap, aznap péntek volt amikor ebédidőben focizni szoktunk, úgyhogy volt még egy búcsúfoci könyökpacsikkal a végén, aztán bezárták az irodát. Az átállás a cégnek nagyjából zökkenőmentes volt, mivel eddig is támogatták a távmunkát, sok kollégám minden héten 1 napot otthonról dolgozott, én csak akkor éltem a lehetőséggel ha volt valami elintézni való, vagy a gyerekeknek volt valamilyen ünneplése, amúgy jobban szeretek az irodából dolgozni, mivel nekem rengeteget kell kommunikálnom, ami jobban megy személyesen, illetve itthon nincs irodának való helyiség. Az első hét otthon így hol a kanapén, hol a konyhaasztalon, hol a gyerekek szobájában telt, amíg meg nem állapodtam az utóbbinál, mivel ott a legjobb a net, sikerült beszuszakolnunk egy kis hajtogatható asztalt egy klasszikus összehajtható faszékkel. A cég adott mindenkinek 150 fontot arra hogy fejlessze az otthoni irodáját így beszereztem egy monitort ami rengeteget segít illetve egy egyensúlyozó párnát ami segíti a tartásomat. Mivel nincs sok hely a lakásban így a munkakezdés igazi kis rituáléval kezdődik, mivel minden nap ki kell hajtogatni az asztalt, széket, össze kell rakni a monitort, bedugni a kábeleket, majd a munkanap végén vissza az egészet. Régebben dolgoztam sokat máshol lévő kollégákkal így van bőven tapasztalatom a távmunkában és hogy hogyan lehet így is csapatokat vezetni, így egyelőre hasonló eredményekkel tudom a munkámat végezni és megvan a bája annak, amikor bejönnek a gyerekek egy-egy videóhívásba akár az enyémek vagy a kollégáké, nemrég a kereskedelmi vezetőnk tanult Alextől a Pokemonokról például.
Mindeközben a gyerekek itthonról tanulnak vegyesen kinyomtatott és online anyagok segítségével, előre megkapjuk a hétre a sulitól hogy mit kell csinálni, mellette pedig a gyerekek is választhatnak edukációs játékokat szabadon, van köztük szorzótábla bajnokság (timestable rockstars), egy olvasó program ahol ha a szövegértési feladatokat a könyv elolvasása közben jól oldják meg akkor azzal pontokat gyűjthetnek ami utána játékokra költhetnek, illetve idegen nyelv tanulást segítő alkalmazás (Duolingo). A különböző különóráik pedig Zoom-on keresztül élőben zajlanak, holnap lesz a hegedűóra premierje.
A legjobb része az itthonlétnek egyértelműen az hogy sokkal többet tudunk együtt lenni, munka után ki tudunk menni együtt játszani, majd minden nap tudunk focizni, bújócskázni, illetve egészen tegnapig még kosárlabdázni is, de lezárták a pályát a vírus miatt, amikor mi járunk a parkba akkor kevesen vannak és betartják az emberek a szabályokat, úgyhogy a környékünkön nem tapasztaltunk tömeget még a  mostani jó idő esetén sem. Illetve nagyon jó közösen ebédelni, és kialakulhatnak vicces jelenetek is, minden szerdán céges jóga van déltől Zoom-on keresztül amibe néha részben a gyerekek is be szoktak kapcsolódni, de tegnap megebédeltek korábban mivel éhesek voltak, így miközben a különféle pózokra és légzésre próbáltam figyelni az egyik belégzésnél megérkezett a frissen készülő ebéd illata egy sülő bacon formájában, ami beindította a de jó lenne enni gondolatot miközben elmém másik része próbálta a jógát követni és a különböző testrészeimet a megfelelő helyre terelni, majd nem sokkal később a gyerekek kezdtek el alagutasat játszani alattam, ami szintén próbára tette a fókuszomat, a jóga tanár is elmosolyogta magát a jelenet láttán.