Sunday, January 14, 2018

Jelentés Manchesterből

Tegnap volt Andriskának felvételi interjúja a manchesteri japán iskolába, ahol elmagyarázta hogy azért jött ő Manchesterbe, mert az apukájának ideköltözött a munkahelye több mint 1 éve és hogy ő otthon magyarul és japánul beszél, az általános iskolában meg angolul. Azt már én teszem hozzá, hogy angolul és japánul is tud olvasni, illetve valamennyire már írni is, és már néha belekontárkodik a magyar mesekönyvek olvasásába is, némi angol logikával a magyar karaktereknél (pl. cs, ny angolul kiejtve). Az angol nyelv miatt jöttünk ide igazán és nem azért mert ideköltözött a munkahelyem, de a munka adta a lehetőséget, és örülök hogy a gyerekek meg tudnak tanulni angolul (remélem, nem elfelejtve a magyart és a japánt), a feleségem pedig el tud intézni bármit és megért mindent (azért ha valaki erőteljes manchesteri tájszólással beszél az néha kihívást jelent mindkettőnknek :-) ).

Az iskola igazi mély víz volt, Andriska otthon még nagycsoportos volt alig több mint 1 éve, itt pedig egyből bekerült az általános iskolába ahol mindenki angolul beszél. Most másodikos osztást, szorzást tanul, és jellemzően ha utazunk akkor fejben számolós feladatokat kér tőlem vagy ő ad nekem (hálistennek valamiért csak összeadásnál és kivonásnál kérdez nagy számokat, így még ritkán kell azt mondanom, hogy nem tudom a választ), minden nap kell olvasnia egy rövid angol mesét, amit az iskolából kap, gyakorlatilag ez az egyetlen házi feladata van, illetve hétvégente szokott kapni matek és fogalmazási házi feladatot. Ez nekem szimpatikus, mivel így van ideje még gyereknek lenni, ráadásul az iskolában tanultakat otthon anélkül is feldolgozza hogy lenne házi feladat, amikor térképekről tanultak, hazajött és magától kezdett rajzolgatni és csinált egy világtérképet aminek a közepén egy hatalmas ország volt Manchester néven, tőle nem sokkal nyugatra Magyarország, északon Japán, és valamilyen furcsa oknál fogva egy egészen nagy Vatikán is szerepelt Amerika, Afrika és Ausztrália valamint a Déli sark mellett. Nincsenek osztályzatok sem, magukhoz képest fejlesztik a gyerekeket, például egyre nehezebb szintű könyveket kell olvasni, vagy például Andriskának személyesen megvan hogy mely szavakat kell megtanulnia helyesen leírni az adott időszakban. A legutóbbi szülői értekezleten, ami itt nem csoportosan hanem személyesen a szülő és az osztályfőnök között zajlik nagyon meghatódtam, mert egy év alatt sok mindenben már utol érte a csoportot Andriska, sőt matekból a legjobb három közé sorolta (erre ráerősített egyik osztálytársának az apukája, aki a gyerekkere várva osztotta meg velem hogy a kisfia szerint Andriska szuper ügyes matekból), emellett pedig szociálisan is beilleszkedett, több pajtása is van.

Alex otthon még nem járt bölcsibe, úgyhogy ő itt Angliába kezdett oviba járni, amit mostanra már megszeretett, áprilistól pedig a szombati japán óvodába is elkezd majd járni ahova Andriska is jár jelenleg. Alex esetében még jobban felmerül a kérdés, hogyan fog megtanulni magyarul, egyelőre nem tudom a bombabiztos választ, az biztos hogy itthon én mindig magyarul beszélek hozzá és emellett ha jönnek látogatni családtagok vagy ha mi megyünk haza akkor ott kap egy-egy nagyobb dózist, de ennél majd több kell, illetve nyilván neki is belülről motiváltnak kell lennie és ez a legfontosabb, mindenesetre tegnap bűbájosan mesélte el a testvéremnek a fénykép album alapján az elmúlt  év történéseit a saját szemszögéből (az expressz vonatból epres vonat lett :-) ). Az ő szemszögéből jelentős esemény volt hogy igazi London buszon ülhetett (emelet, első sor, a mosolya felbecsülhetetlen volt), láthatott mozgó dinoszauruszokat Londonban és Manchesterben is, részt vehetett húsvéti tojásvadászaton egy szuper kis parkban, játszhatott a Lego múzeumban és tarthatott igazi élő sólymot a karján Chesterben, ahol az állatkertben voltunk denevérházban is miközben a vaksötétben denevérek repdestek körülöttünk (4. szülinapjára pedig Batman-es legóra vágyik valamiért :-) ).

2017 októberében kezdtem el dolgozni az új munkahelyemen hivatalosan business analyst-ként, de gyakorlatilag az első naptól kezdve termékmenedzserként (product owner), mivel a korábbi termékmenedzser elment és így én helyettesítettem, ez a szerepkör amúgy a vágyam volt, hosszabb távon szerettem volna átkerülni ide és nagyon örültem a lehetőségnek. Olyannyira jól sikerült a helyettesítés hogy év végével hivatalosan is megváltozott a pozícióm, ami remek örömhír volt karácsony előtt, jelenleg egyébként a delivery manager apasági szabin van egy hónapig és őt is én helyettesítem (így kis túlzással csak programozni nem programozok), de az ő szerepére nem vágyok, várjuk vissza szeretettel. Így jelenleg a munkahelyen elég boldog vagyok, felelek azért hogy egy több mint 3 millió felhasználóval rendelkező online szolgáltatást hogyan tudunk optimalizálni, tovább fejleszteni, hogyan tudunk még jobban segíteni a felhasználóinknak abban hogy spóroljanak a gáz és villanyszámláikon. Mindezt egy ambiciózus, tőzsdén lévő cégnél, ahol nem nagyon szólnak bele hogyan és mit csináljak, a csapatom is nagyon jó közösséget alkot, javarészt angolok, de van svéd, nigériai, francia, albán és wales-i kollégám is. A cég támogatja az egészséges életmódot is, hétfőn kardio edzés, szerdán jóga, péntek foci van ebédidőben, utóbbi kettőn szoktam én is részt venni. Jógázni tavaly nyáron kezdtem el még magamtól kiegészítő mozgásként a foci mellett, de egyben remek relaxációt is biztosít, másrészt valós esélyeim vannak így, hogy a legközelebbi japán utazásunk során különösebb gondok nélkül tudjak törökülésben üldögélni, étkezni huzamosabb ideig.